Az idő urai

Életem több szerepében is diadalmaskodni szeretnék a mindennapokban, így gyakorlatilag néha loholok magam és a feladataim után. Esténként kétkedve vetek számot az el nem végzett feladataimmal, és némi lelkiismeretfurdalással elhatározom, holnap ezt már tényleg nem halogathatom tovább. Micsoda pocsék hajtóerő vagy te, lelkiismeret-furdalás! Ugyanakkor duzzogva veszem tudomásul, hogy a mai napon felmerülő feladataim egy nagy része nem is volt betervezve, valahogy az élet és a környezetem dobta őket. Ha csak a tervezett témákkal kellett volna bütykölnöm, vélhetően vállalható lett volna a tempó. És akkor magammal még alig foglalkoztam, ha egyáltalán… Mindig mentegetem magam ócska kifogásokkal, például hogy az életet nem atomisztikusan, másoktól leválasztva élem, így esélyem sincs arra, hogy ez kedd reggelre megváltozzék. És persze miközben saját ambícióim is vannak, szívesen teszem oda magam másokért családtagként, kollégaként, barátként.

És akkor joggal szólal meg bennem az ébresztő hang: az időm a legértékesebb erőforrásom. Nem vehetek vagy kérhetek belőle többet, mint ami jár, így azzal kéne jól sáfárkodnom, amim van.

Azt is érzem, hogy ha sikerül magammal minőségi időt töltenem, az feltölt, és a megnövekedett motivációm valahogy magasabb teljesítmény kipörgetésére tesz képessé. Hoppá! Ez itt rögtön egy paradoxon. Ha magasabb napi teljesítményt szeretnék, úgy több időt kell rászánnom saját magam feltöltésére. Egyelőre nem jön ki a matek, mert a feladatok száma így nem csökkent, épp, hogy továbbiakat adtam hozzá. Akkor mi ez most? Ülj le, egyes?! Na, azért nem adom fel ilyen könnyen! Azonnal megoldáskeresőbe fordulok.

Kellene egy klassz, azonnal gyakorlatba ültethető módszer, ami segít gatyába rázni az időtervezésemet. Sok a feladat, plusz még ott a magamra szánt idő, ami elvileg megdobja a teljesítményt. Lássuk csak… Kíváncsiságból megkérdeztem ChatGPT-t: melyek az időgazdálkodás legjobb módszerei?

ChatGPT 8 módszert is vázolt (mire is mennénk ma nélküled?):

  • Eisenhower-mátrix: a feladatokat négy kategóriába kell sorolni: sürgős és fontos; nem sürgős, de fontos; sürgős, de nem fontos; nem sürgős és nem fontos. Ez segít a prioritások meghatározásában.
  • Pomodoro-technika: a feladatokat 25 perces, koncentrált munkaszakaszokban végezzük el, amelyeket 5 perces szünetek követnek. Négy munkaszakasz után egy hosszabb, 15-30 perces szünet következik.
  • GTD (Getting Things Done): David Allen módszere, amely öt lépésből áll (gyűjtés, feldolgozás, rendszerezés, áttekintés, cselekvés), hogy minden feladatot és ötletet rendszerezetten kezeljünk.
  • Pareto-elv (80/20 szabály): az időnk 20%-ának befektetése hozza meg az eredmények 80%-át. Azonosítsd be azokat a lényeges feladatokat, amelyek a legnagyobb hatást gyakorolják, és fókuszálj ezekre.
  • ABC-elemzés: A feladatokat 3 kategóriába lehet sorolni fontosságuk szerint: „A”, „B”, „C”. Az „A” kategória a legfontosabb, a „C” a legkevésbé fontos feladatokat tartalmazza.
  • SMART-célok kitűzése: a specifikus, mérhető, elérhető, releváns és időhöz kötött célok meghatározása segít a világos és megvalósítható célok kitűzésében.
  • Naplóvezetés: egy rugalmas jegyzetelési rendszer, amely lehetővé teszi a feladatok, események és jegyzetek hatékony nyomon követését és szervezését.
  • Időblokkok kialakítása: különböző időszakokat lehet előre meghatározni a napban, amikor konkrét feladatokra vagy tevékenységekre koncentrálunk. Ez segít megakadályozni a megszakításokat, és biztosítja, hogy minden fontos feladatra elegendő idő jusson.

Micsoda magabiztosság! Lássuk akkor az elsőt! Ha nem tetszik, ugorhatok majd a másodikra? Itt arra gondolok, hogy remélem, Chat GPT fontossági sorrendbe tette nekem a találatokat, így időveszteség nélkül fordulhatok majd rá az első pontjára, az Eisenhower-mátrixra.

Eisenhower-mátrix

Az Egyesült Államok egykori elnöke, Dwight D. Eisenhower egyik híres mondásaként tartják számon, hogy „ami fontos, az ritkán sürgős, és ami sürgős, az ritkán fontos”.

Az Eisenhower-mátrix egy Stephen R. Covey által megalkotott időgazdálkodási és prioritáskezelési eszköz, amely abban nyújt segítséget, hogy eldöntsük, mely feladatokat kell azonnal elvégezni, melyeket lehet későbbre halasztani, átruházni, vagy teljesen elhagyni. A mátrix négy kvadránsra oszlik, és azokon belül így kategorizálják a feladatokat:

  1. Sürgős és fontos: ezek a feladatok azonnali figyelmet igényelnek, és közvetlen hatással vannak a célokra. Tehát haladéktalanul el kell végezni őket. Példa: határidős projektek, sürgős ügyféligények, egészségügyi vészhelyzetek.
  2. Nem sürgős, de fontos: ezek a feladatok a hosszú távú célok eléréséhez szükségesek. Fontosak, de nem kell azonnal elvégezni őket, ezért tervezést és időbeosztást igényelnek. Példa: stratégiai tervezés, testedzés, személyes fejlődés, egészségmegőrzés.
  3. Sürgős, de nem fontos: ezek a teendők azonnali figyelmet igényelnek, de nem járulnak hozzá jelentősen a hosszú távú célokhoz. Gyakran érdemes másnak átadni, delegálni őket. Példa: kevésbé fontos telefonhívások, e-mailek.
  4. Nem sürgős és nem fontos: Ezek a feladatok nem járulnak hozzá jelentősen a célokhoz, és nem igényelnek azonnali figyelmet. Gyakran elhagyhatók, kikukázhatók a tevékenységeink közül. Példa: felesleges tevékenységek, bamba netezés, időpazarlás, egyéb zavaró tényezők.

Az Eisenhower-mátrix segít a feladatok fontossági sorrendjének meghatározásában, így növeli a hatékonyságot és a produktivitást. Ezért a feladatainkat érdemes e négy kvadráns valamelyikébe besorolni, majd pedig gondoskodni arról, hogy a fontos, de nem sürgős feladatainkra is elegendő figyelmet fordítsunk a mindennapokban.

Miért hasznos az Eisenhower-mátrix?

Az Eisenhower-mátrix faék egyszerűségű. Különösen hasznos lehet azok számára, akik a sürgős és fontos feladatok kezelésével küzdenek, valamint azoknak, akik szeretnének javítani az időgazdálkodásukon és a produktivitásukon. Mikor jön még jól? Például:

  • Ha gyakran szembesülsz sürgős feladatokkal: amennyiben a munkád sok sürgős teendőt és határidőt tartalmaz, az Eisenhower-mátrix segíthet ezek kezelésében és rangsorolásában.
  • Ha küzdesz a prioritások meghatározásával: ha nehezen döntöd el, mely feladatokat kell először elvégezni, a mátrix segít a feladatok fontossági és sürgősségi szempontok szerinti rendszerezésében.
  • Ha hajlamos vagy a halogatásra: a mátrix használatával könnyebb megkülönböztetni a fontos és sürgős feladatokat a kevésbé fontosaktól, így csökkenthető a halogatás esélye.
  • Ha szeretnél javítani a hatékonyságodon: ha növelni szeretnéd a produktivitásodat, és hatékonyabban szeretnéd felhasználni az idődet, az Eisenhower-mátrix strukturált keretet biztosít a feladatok kezeléséhez.
  • Ha olyan munkakörnyezetben dolgozol, ahol gyakoriak a megszakítások: ha a munkavégzés során folyton sürgős, de nem fontos feladatokkal találnak meg, a mátrix segíthet felismerni és kezelni ezeket a megszakításokat.
  • Ha több szerepet töltesz be: ha többféle szerepkört és felelősséget látsz el (például családfőként, kollégaként, vezetőként stb.), az Eisenhower-mátrix segíthet egyensúlyban tartani a különböző feladatokat és felelősségeket.
  • Ha szívesen dolgozol vizuális eszközökkel: egy diagram könnyebben átláthatóvá teszi a feladatokat, így ez a mátrix kiváló eszköz lehet számodra.

Na, ez meggyőző! Mind a hét illik rám. Uccu neki, vágjunk is bele! Melyik kvadránsba tegyem a testedzésemet? Érzésből ez pont az a „nem sürgős, de fontos” kategória, amit jobb előre megtervezni, és elkülöníteni rá fix időpontokat naptárban. Értelmes, magamra szánt, minőségi idő, amely a feltöltődésemért felel. Remek, betervezve! Remélhetőleg tényleg hozza is majd magával az extra motivációt. És hogy mi lesz a módszer fokmérője? Ha úgy érzem, hogy megállom a helyem több fronton is. Tehát nemcsak a másokkal való együttműködés sikerül, hanem a saját időm ura és jó gazdája maradok. Kalandra fel!

Ahonnan ez a tudás jött, ott van még bőven. Keresd motivációs videóinkat az alábbi linken: https://goganiko.hu/termek/motivacios-boost

Világ időurai egyesüljetek!

Szerző: Biró Orsolya, szervezetfejlesztő, tréner, coach

by Erika

Az eredmény nem jön vágyakozásból

avagy a határozott cselekedetek következménye

A legtöbben szeretnének erősek, energiával teltek lenni. Ábrándoznak egy vitalitással teli életről, amelyben nem fáradnak el, nem betegek és képesek kontrollálni életük eseményeit. Erőt – legyen szó fizikai erőről vagy lelki állóképességről – senki nem kap ajándékba. Az csak kihívásokon keresztül kovácsolódhat ki. Ehhez képest viszont összkomfortban tunyulunk, folyamatosan mérgezzük magunkat felesleges és rossz minőségű ételekkel, és a fizikailag kímélő életmódunkban  lavírozva várjuk, hogy majd jön valahonnan az erő, a tettvágy, amely acélossá tesz minket.

Sokáig meghazudjuk a valóságot: „Nincs is itt még gond!” Mindeközben, amíg robogunk ezen az egyre mélyebbre hatoló spirálon, még mindig csak hazudjuk a valóságot, és külső körülményekre, helyzetre, genetikára hivatkozva, hárítjuk a felelősséget, gyártjuk a kifogásokat. Bármi van, a szervezeted ahhoz alkalmazkodik, amit teszel, ahogy bánsz vele – ez egy egyszerű tény. Ha sportolok, edzett leszek. Ha inaktív vagyok, eltunyulok. Ha sokat eszek, elhízok. Ha mérséklem a táplálkozást, fogyni fogok, és az emésztésen túl lesz erőm másra is. Ha most arra gondolsz, hogy „Jó, de...!”, akkor nem akarod látni ezeket az alapokat, és kibúvót keresel. Próbálod megmagyarázni, hogy neked miért nem sikerül. Nem bántani akarlak, csak visszahozni a rajtvonalhoz. Megmutatni az önálló döntés felelősségével járó nehéz, mégis felszabadító érzést: mindig Te választasz. Nem ez a könnyebb, a kényelmesebb, a finomabb, a kímélőbb út. De
ha kizárólag a könnyebb, a finomabb, a kényelmesebb, a kímélőbb lesz a választásod alapja, akkor ezt a társast nem tudod megnyerni. Akkor láthatóan elfogadtad, hogy a folyamatot nem te tartod kézben, csupán hozzájárulsz az egészségünkről szóló statisztikai adatok kétségbeejtő és domináns halmazához. Sodródsz a tömeggel.

Pont azért nehéz lelépni erről a lefelé tartó útról, mert ez az alapértelmezett ösvény. Ezeket a táplálkozási szokásokat tanuljuk; ezek az ételek a legegyszerűbben hozzáférhetők; ebben a sopánkodó, pesszimista szociális környezetben formálódik a személyiségünk, ahol minden a túlfogyasztásra és a pusztító hedonizmusra ösztönöz minket. Ha nem volt olyan szerencséd, hogy bárki megmutatta volna, hogy lehet másképp is gondolkodni, akkor nem csoda, ha a fősodorban haladsz. Eddig talán nem volt fontos számodra, hogy a testedet jól tartsd annak szükségletei szerint. Pedig a büszkeség érzése belső értékké válhat, ha akadályokat küzdünk le önerőnkből. Az érett, felnőtt gondolkodás nem nélkülözheti azt a józanságot, hogy ránéz a saját működésére, és beismeri, hogy az önpusztítás ÖN-pusztítás, azaz önmagunk szándékos károsítása.

És ha valóban számít, hogy ezt az élet nevű csodát ne csak megússzuk, hanem meg is éljük, akkor ahhoz kevés lesz az önbecsapásnak azon ténye, miszerint egyre tovább élünk. Mert bár egyre tovább élünk, de betegségben, gyógyszereken és azok mellékhatásain tengődve tovább. Nem leszúrni akartalak. Illetve igen, de nem céltalanul. Szeretném felébreszteni benned a küzdési vágyat, hogy érezhesd a saját értékeidet. A rövid távú kielégülést, ami falást, tunyulást okoz, képes felülírni a hosszú távú előnyökkel megajándékozó mértékletesség vagy egy kis erőfeszítés. Sokkal több vagy, mint egy romló statisztikai adathalmaz egyik rovátkája. Az életed neked és mások számára is érték. Kérlek, vigyázz rá. Vigyázz magadra! És tessék végre beleállni a feladatba!

by Erika